Születtem 1956 szeptember 16-án, Nős vagyok, két felnőtt gyermekem és két unokám van. Barátom tréfás megfogalmazása szerint fő foglalkozásom a minden lében kanál. Vegyészmérnökit végeztem. Szakmámban két évet és egy fél év betegszabadságot töltöttem, ezután lettem kórházi vegyész (biokémikus), azóta is ez a főállásom. Másodállásban évekig tanárkodtam, tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, kommunikációt, vitatechnikát, és én indítottam útjára Brassóban az első szülők iskoláját. Hobbijaim még szélesítik a kört. Foglalkozom irodalommal (irogatok), pszichológiával (tranzakció-analízis), játszmaelmélettel, szeretek főzni, rendszeresen járok úszni, kirándulni, imádok világot látni és… természetesen fényképezni. (Irodalmi műveimet a 7torony.hu irodalmi portálon olvashatod vagy a következő linken)
Nem vagyok profi fotós, csak igényes amatőr. Nem szokásom fotóversenyeken részt venni, bár nem teljesen idegen tőlem e gyakorlat . A Wildstockphoto nemzetközi pályázatán nyertem népszerűségi díjat “A vitalitás szobra” című művemmel.
Maximalista vagyok (amit lehet , azt szeretem jól csinálni), de nem perfekcionista. Utálom a tökéletességre való törekvést. Az mindig együtt jár önmagad és környezeted stresszelésével, és az önbizalomhiánnyal (hiszen soha nem lehetsz megelégedve magaddal…). Ennek ellenére szinten minden téren díjak fémjelzik „pályafutásomat.” Ezekről bővebben a Főmenü Díjaim oldalán olvashatsz. Amatőr fényképészként „Az életképesség szobra” című alkotásommal nyertem népszerűségi díjat A Wildstockphoto pályázatán.
Bár gyermekeimet egy Smena fényképezőgéppel örökítgettem meg, és éveken át én hívtam elő képeimet, laboratóriumom nem volt alkalmas a színes fotók előhívására. Miután két színes filmemet is „elégették” a fotólaborok, évekig felhagytam e hobbimmal, melyet gyermekeinktől ajándékba kapott ezüst nászutunk (Görögországba, 2006) lobbantott fel ismét (akkor még a lányomtól kölcsön kapott digitális kompakt „szappantartóval.” Aotearoa-Új-Zélandra tett utazásunk (2010-11) már a saját Sony DSC W380-assal kötelezett el e hobbim mellett újra. Egy ilyen útra egy életben talán egyszer adódik lehetőség… Összehasonlítva saját és vejem képeit, rájöttem, mi a különbség egy DSLR és egy kompakt („szappantartó”) között. Azóta Nikon 5100 és a Nikon 5200 DSLR, a tükör nélküli Nikon 1 J5, majd a full frame Sony a7 próbálta egyre magasabb igényeimet kielégíteni.
2018 óta vagyok a Mohos fotó klub tagja, ahol rengeteget tanultam. Fényképeimet Lightroomban dolgozom fel.
Vandra Attila - Photo 