Talán az út régen nem egészen ugyanaz volt mint ma, a digitális világban … De a lényeg nem sokat változott.
A mi fiatalkorunkban az ember kapott vett/egy fényképezőgépet. Megörökíteni a szabadságot, legyen emléked gyermekeid első botladozásairól, fejlődéséről. Az analóg technikával készült fekete-fehér filmet beadta a fotólaborba, ott előhívták, s minden negatív képkockáról készítettek egy pozitív másolatot, akár jó volt, akár nem… Aztán külföldi szabadságodról (két-háromévente jó, ha eljutottál Magyarországra) vagy gyermeket első lépéseiről készült film negatívjának előhívását aztán elrontották a fotólaborban. Fényt kapott, vagy ott felejtették az előhívóban… Akkor megharagudtál, s “inkább szidjam saját magam!” jelszóval beszereztél egy saját fotólabort. Itt már lehetett kísérletezgetni koncentráltabb-hígabb előhívóval más összetétellel, hosszabb-rövidebb idővel… S a vírus megfertőzött. No persze ez pénzéhes szórakozás , s egy filmen csak 36 kocka volt… A polcodon szaporodni kezdtek a fotós szakkönyvek, az albumok… Jó volt valaki hozzáértővel megbeszélni, tanácsot kérni, s de jó volt, ha tudtál is adni… Egy idő után észbe kaptál, hogy már nem csak a gyermeked a “téma” hanem szépség egy cél… Akkor kezdtek szaporodni a fényképezőgépek, a lencsék…
Aztán megjelentek a színes filmek, s ezek előhívásához már nem volt megfelelő a saját kis laborod… Én ezen a ponton feladtam…
Ma egy picit másképp történik. Még nem is olyan rég, kaptál ajándékba/vettél egy digitális kompakt gépet mai fotós zsargonnal “szappantartót”. Ennek előnye, hogy lehetett millió képet készíteni és törölni, ha kell. A képek válogatása, rendszerzése, mások véleményének kikérése következik, az irigykedés, hogy bezzeg a másé jobb, persze, neki jobb gépe van… És a technika fejlődésével nem könnyű tartani a ritmust. Bár a digitális adathordozók is véges méretűek, ez megadja a lehetőséget, a szépség alkotására. De szép az a virág például… És el lehet küldeni e-mailben, fel lehet tenni egy társasági oldalra, megosztani, véleményt kérni. No persze, ott a másik lehetőség is, e képeket fel is lehet dolgozni, lehet az expozíción, a színhőmérsékleten, kontraszton stb. állítani… Persze ez időigényes, és sokan lekopnak, de azok nem, akiket megfertőzött a vírus… A könyvszekrényed polca sem telik meg, 500 Giga alig nagyobb, mint egy cigarettásdoboz, de a fényképezőgépek és a lencsék gyorsabban szaporodnak, mint régen… Most már fotóklubok is vannak, ahol lehet tanulni…
Manapság már egy elemista (ha nem már óvodás) gyermeknek is olyan okos telefonja van, hogy az sokmegás képet tud készíteni, amelyen állítható a program… Itt van egy holtpont addig, amíg a kis tulaj rá nem döbben, hogy a telefonnak, lehet bár Iphone-sokadik generáció, vannak határai. És e határokat nem a megapixelek hanem a lencse és érzékelő mérete, minősége nagyban befolyásolja. A szerencsésebbnek a szülei, látván érdeklődését vesznek egy fényképezőgépet, lehet egyenesen egy full-framest… Sok ilyenről kiderül, hogy fölösleges pénzkidobás volt, hiszen a gyerkőc lecövekel a telefonfotózásnál, mint kolléganőm fia. A telefon határainak felismerése itt sem egyedül történik, hanem amikor valaki megmutatja, a saját, komolyabb géppel készült műveit, s a vírus, a kényszer a szép, a szebb és még szebb alkotására. A fotóversenyek, fotóklubok, fotósite-ok aztán krónikussá teszik a betegséget. Kezdenek szaporodni a fényképezőgépek, lencsék…
A következő lépés már közös. Az amatőr szépségalkotóból, művész csak akkor lesz, ha egy második vírus is hatalmába ejti. Ez pedig azzal kezdődik, amikor felismeri, hogy az, amit alkot, az megszólítja a “műveinek” nézegetőjét, csodálóját. Ekkor lép tovább, már nem a szépség “máslása”, megörökítése a cél, hanem az üzenet. Ekkor kezd kacérkodni a fotóművészettel. Itt pedig kétfelé válik az út.
Akit e két vírus nem fertőzött meg, abból soha nem lesz profi fényképész. Olyan, aki ezzel keresi kenyerét. De nem minden profi igazi művész is egyben. Hiába “tökéletes” a technikája, hiába van jobb felszerelése mint némely amatőrnek, hiányzik belőle valami… Ami alkotóvá teszi. Ő egy mesterember, a művész más. Az ő művei megszólítják a tömeget. Esküvőre hívjunk profit. De a művészek galériájába járjunk el.
Vandra Attila - Photo 