Hatosok

Hatosokban látni – Seeing in Sixes

A műfaj leírását lásd a blogom ” Hatosokban látni – Seeing in sixes” oldalán. Ha el akarod olvasni kövesd a következő linket:
https://vandraattilaphoto.wordpress.com/2019/05/08/hatosokban-latni-seeing-in-sixes/(megnyitás új fülön)

A Mohos Fotóklub projektje szerettette meg velem e műfajt. Több, mint egy szinguláris fotó, és több, mint a hat fotó és a hozzá kapcsolt felvezető szöveg összege. Megfertőzött. Alig néhány nap alatt több ilyen t “gyártottam”. Itt egy kis ízelítő belőlük. Nem szövegelek tovább, inkább átadom a helyet saját „Hatosaim” kritikájának… Teljen örömed bennük!

Nyisd ki az elsőt (Klick!) és nézd végig a hatosaimat!

Parkunk arcai

Az erkélyünkről egy parkra nyílik kilátás, melynek egy részét szomorúfüzek rejtik el sejtelmesen, számomra egyenesen kihívóan. Időnként muszáj felvennem a kesztyűt, elő kell vennem a fényképezőgépem és meg-megörökítem a hangulatot, parkunk sokszínűségét: deresen, és zölden, éjszaka és ködben, rügyben és kivirágozva, s ez csak hat arc a sok közül.

  • Deresen
  • Éjszaka
  • Ködben
  • Rügyben
  • Virágosan
  • Zölden

A nap, amelyik fotóvírussal megfertőzött

“A Cape Kidnappers-i szula-telepet csak apálykor lehet megközelíteni. Égig érő sziklák tövében vezetett az utunk. Már jó két órája kattogott a „szappantartó” a kezemben, de eleinte, csak egy monstrum került elénk. Amikor végre megláttuk a telepet, vejem is előkapta az „ágyúját”. Azt az izgalmat… Mert hát az én „szappantartómmal” közel kellett menni hozzájuk, hisz nem volt rajta teleobjektív… De végül nekem is sikerült! Tangaroa, a maori tenger-isten nem nézte jó szemmel a fotózást, s a közelgő dagály egyre magasabbra csapó hullámokat sodort a partra. A lányok eleinte tréfálkoztak, hogy mások is töltötték itt az éjszakát, de aztán futás vissza! A közelgő dagály miatt kezdett egyre melegebb lenni a helyzet, de aztán megúsztuk lábmosással. “

  • Égig érő sziklák alatt vezetett az út
  • Robi is elővette az “ágyúját”
  • Szula
  • Mások is éjszakáztak itt…
  • Tangaroa egyre nagyobb hullámokat küldött
  • Monstrum

Csepp, csepp – avagy a víz szépsége

Egy banális vízcsepp csobban. Egyszer, kétszer, ezerszer.. Egy-egy pillanatig, majd eltűnik a szemünk elől. Megcsodáltad valaha? Pedig gyönyörű…

  • Ónos eső
  • Hullámok
  • Csepp
  • Eső után
  • Delfin
  • Gyöngyök

Vízszobrászat

Vízből szobrot? Nem jégből, vízből! Képtelen ötlet. Pedig nem kell hozzá több, mint egy szökőkút, és egy fényképezőgép, no és türelem a válogatáshoz, meg rengeteg fantázia, az elvont vízszobrokban meglátni… Akár egy emberi alakot is… Jó fantáziálást!

  • Fohászkodó
  • Cséphadarós
  • A félszemű
  • Tánc
  • Távozó
  • Kucsmás

Tánc, tánc, székely tánc

Nárciszrét… Hazafele jövet belebotlunk a Nárciszfesztiválba. Miközben az asszonyok „szétnéznek”, én a tömeg széle felé menekülök, ahol épp alig-tizenéves gyerkőcök gyülekeznek székely ruhában egy színpadon. Hamarosan felcsendül a zene, és máris ropják a táncot. Nekem pedig – bár e műfaj nem „szakterületem”, muszáj kattogtatom a Sonyt.

Bármennyire koncentrálok, a kis srácok-kislányok tánca magával ragad, emlékeket ébreszt bennem. Középiskolás éveimet, amikor botfülű lévén fájó szívvel néztem Búzavirágos osztálytársaimat. Aztán egyetemista koromban már én is koptattam a csizmát a Rezedában…

Este otthon, a számítógép előtt a felvételek közül válogatva meglepetésben van részem. A fényképek megajándékoznak azzal, amit ott helyben nem láttam meg: arcok, tekintetek, szemvillanások, mosolyok, mozdulatok, érzelmek…

  • Hetyke legény
  • A tánc öröme
  • Dobban a csizma
  • Könnyedén
  • Intim pillantás
  • Perdül a szoknya

A tűz nem játék. Vagy mégis?

Tűz… Nem játék… – tanítjuk csemetéinket. Hiszen tudjuk, mennyire veszélyes. El tudunk képzelni szörnyűbb halált az elevenen elégésnél? És nem kell a halálig mennünk, elég ha a tűz-okozta sebekre gondolunk… Bár tudjuk, mégis heroinfüggőként szeretünk játszani a tűzzel. Este a sátor mellett tábortüzet rakunk, és játszunk a tűzzel. Szent csodálattal üljük körül, melyből őseink hitvilága köszönt ránk. Urai vagyunk! Játszani merünk vele! Gázas-elektromos hőközpontjaink száműzték e játékot lakunk közeléből. A lakásunkban már kandalló sincs… A vágyból, e hiányérzetet néha-néha pótolni, született meg a tűzi játék. Nádudvar, 2019 augusztus 19… A nemzeti ünnep előestéjén – egy kisváros a közeli Debrecenben tartott világhírű virágkarnevállal nem veheti fel a versenyt – a motoros akrobatika, külföldi táncosok (moszkvai barinyák és barisnyák – szépasszonyok és kisasszonyok) és más ünnepi programok betetőzőjeként itt is pattogtak a csillagszóró rakéták. Őszinte legyek? Örvendek, hogy ezúttal ezt választottam, és nem a budapesti sokszázezres tömeget.

Foc… Nu este un joc… (Desigur, corect este o joacă, dar lipseşte rima…) – ne învăţâm copiii. Doar ştim cât de periculos este focul. Poţi închipui o moarte mai groaznică, decât să arzi viu? Şi nu trebuie să ne ducă gţndul până la moarte, ajunge o rană pricinuită de ceva fierbinte. Cu toate că ştim toate acestea, ne place să ne jucăm cu focul cu pasiunea unui dependent de heroină. Ne aşezăm în jurul focului de tabără cu o admiraţie, din care recunoaştem credinţa strămoşilor noştri. Dominăm focul! Aven curajul, să ne jucăm cu ea! Centralele noastre electrice şi cu gaz au izgonit din casele noastre această joacă. Fără sobă pe lemne, sau cămin (şemineu), nici locuinţa noastră nu mi este cămin în adevăratul sens al cuvântului. Din dorinţa de a compensa această pierdere s-au născut artificiile. (În limba maghiară „tűzi játék” = „joc de foc” sau „joc cu focul”). Nţdudvar, 19 august, 2019… În ajunul zilei naţionale a Ungariei (20 august)  – un orăşel la Nádudvar nu poate fi competitor cu Carnavalul Florilor de renume internaţională din apropiatul Debrecen – după acrobatică pe motociclete, spectacolul oferit de dansatori din străinătate barinia şi barişnia (doamne şi domnişoare) din Moscova, şi alte programe atractive punctul pe „i” o pun artificiile. Să fiu sincer? Mă bucur, că în locul capitalei (cu o mulţime de multe sute de mii de spectatori) am ales acest orăşel.

Tüzes drótcsikók

Nádudvar, 2019. 08. 19. A Nemzeti Ünnep előestéje. Lássuk, hogyan ünnepel egy kisváros. Elindulunk hát a központ felé. Már messziről hallottuk, amint az első attrakció főszereplői már hergelték a fémlovaikat. Valljam be, ha Zoliék nem visznek, lehet, kihagyom. Nagy hiba lett volna! Amit ezek ketten műveltek! Az „arénát” körbehatároló két szalag csak színpadi kellék, a nézőknek nem nyújtana oltalmat. A méltánytalanul kis tömeg között nem nehéz a Sonyval lőtávolba jutni. A környék nem és fotósbarát: útjelző tábla, lehullt vakolat, belógó faág, bámészkodók, kukák keserítik az életem. S mindez kismiska az tűző augusztusi nap mellett, melytől olyan a kontraszt, hogy…

Épp elhelyezkedem, és máris indul az első „zabos” drótcsikó, „helyből százba” stílusban, nagy sebességgel egyenesen a tömegnek. Majd fél méterrel a nőzőket „védő” szalag előtt hasonló stílusban áll meg. Társa követi egy „négykerekűn” szlalomozva. Fordultában már két keréken folytatja útját. A motoros sem rest, egy keréken követi, kétszer is „kibillenve” egyensúlyából, a rosszabb idegzetű nézők idegeivel tartván edzést. A harmadik kör után, nem állom meg, és odaszólok a mellettem levő nézőhöz:

– Ha ezt az anyja látná…

– Az én fiam… Nem bírom megszokni, pedig sokadszorra látom…

Az alig huszonéves srác közben a kormányról lelógó lábbal tesz meg egy kört, s fordul meg így ágaskodó paripájával, majd feláll, mintha egy szellem vezetné a csikóját. A nézők sem szívbajosok, akad jelentkező, aki beálljon a szlalom kellékének, mert a semmit kerülgetni nem elég látványos. A legbátrabb ettől sem riad vissza, hogy felüljön a motor kormányára.

Füstölnek a kerekek, műfüst alkot félhomályt, melyből váratlanul robbannak elő az artisták. Végül az aszfalt is lángot fog a kerekek nyomán…

Hozzászólás

My Photos – Fényképeim – Fotografiile mele