Nárciszrét… Az olyan természet-imádókat, mint mi, nem kell kétszer kérdezni: – „Jösztök-e?” A válasz egyértelmű igen. No, persze, a Nárciszfesztivált is akkor tartják, amikor virágzik, így hazafele jövet belebotlunk a fesztiválozókba. Bár nem vagyunk a tömeg hívei, az asszonyok úgy döntenek, „szétnéznek” a vásárban. Én inkább a tömeg széle felé menekülök, ahol épp alig-tizenéves gyerkőcök gyülekeznek székely ruhában egy színpadon. Hamarosan felcsendül a zene, és máris ropják a táncot.
No persze, a Sony nem lóghat fölöslegesen a nyakamban. Fel van adva a lecke, mert ez a műfaj egy természetfotósnak, mint én, nem épp „szakterülete”, s a rögtönzött színpad környéke sem épp hálás háttér. Megy a tánc, körbe-körbe, s a táncosok egymást fedik… Valahogy úgy lenne jó, az arcok a háttérben is borotvaélesek maradnának, ehhez nagy mélységélesség lenne jó, de akkor az idő megnyúlik, s az „alanyok” bemozdulnak…
Állványom nincs, így kénytelen vagyok a földre ülni, hogy kitámasszam a gépet, a járkálók pedig a „megfelelő” pillanatban lépnek a képbe, elrontva a legszebb felvételeket. Nem könnyű mesterség az ilyen fotózás.
Nézd meg a képeket itt. Ha pedig inkább nárciszok képeit szeretnéd látni, kövesd a következő linket.
Vandra Attila - Photo 